GPS nyomkövető – a kezdetektől napjainkig

A tájékozódás már az ősidők emberének sem okozott gondot, mivel rájött, hogy viszonyítási pontokat keresve, meg tudja saccolni elegendő pontossággal, hogy a kiindulóponttól milyen irányban van, merre kell mennie, ha bizonyos helyekre akar eljutni. Rövidebb utak esetében erre kiváló volt egy hatalmas fa, szikla, vagy hegy, messzebb indulva az égitestek adtak iránymutatást. A helymeghatározás a későbbiekben egyre fejlődött, a kereskedelem, a hajózás kialakulása, terjedése igényelte az egyre pontosabb navigációt, így e terület komoly kényszer alatt hatékonyan fejlődött.

A GPS nyomkövető egy hosszú folyamat eredménye, mely a mesterséges holdak pályára állításával kezdődött. Az első lépés a szovjetek Szputnyik-1 elnevezésű műholdjának fellövése volt 1957-ben. A Szputnyik-1 tesztelése során a kutatók arra lettek figyelmesek, hogy a mesterséges hold által sugárzott rádiójelek hullámhosszának változását vizsgálva pontosan megállapítható a műhold helyzete. Ekkor elkezdődött egy azóta is tartó, szakadatlan fejlesztés, melynek eredménye a mai GPS nyomkövető rendszer.

Természetesen Amerika sem maradhatott le, ám csupán a következő évben, azaz 1958-ban kezdte el kidolgozni a saját navigációs rendszerét. Természetesen, ahogy ez az ilyen dolgoknál lenni szokott, a hadászatban, főleg a haditengerészetnél vették hasznát. Az US Navy, azaz az USA haditengerészete kifejlesztette a Transit nevű rendszert, melyet olyan hajók és tengeralattjárók számára készült, melyek ballisztikus rakétákkal voltak ellátva. A Transit nem egy, hanem négy műhold alkotta rendszerre épült. A mesterséges holdak egyenként 45 kg-ot nyomtak és poláris pályán keringtek, a Földtől 1000 km-es távolságban. A Doppler-jelenség figyelembe vételével maximum negyed óra alatt egy mélytengeralattjáró is képes volt meghatározni helyzetét. A rendszer túlszárnyalta az elvárásokat, mert 0,1 tengeri mérföldes helyszíni pontosság helyett 0,042 tengeri mérföldes helyszíni pontosságot produkált. A Transit sokáig működött, harmincnyolc évig szolgálta a haditengerészetet, majd 1996-ban a navigációs műholdak kerültek használatba, ezek a GPS NAVSTAR nevet kapták.

A mobiltelefonok megjelenése és terjedése is igényelte a megfelelő helymeghatározó megoldásokat. A mai okostelefonok alapvetően használják a gps technológiát, hiszen bármikor megnézhetjük rajtuk, internet segítségével a térképet, képesek navigálni gyalog, gépkocsival, bármilyen közlekedési eszközzel.

A rendszert eredetileg nem GPS rövidítéssel látták el, hanem DNSS-nek nevezték, mivel teljes elnevezése a Védelmi Navigációs Műholdrendszer, azaz Defense Navigation Satellite System volt. Ezt a nevet a koncepció kialakításakor kapta, 1973-ban, ám még ugyanabban az évben átkeresztelték Navstar-GPS-re. A mai rövid és globálisan ismert elnevezés, a GPS rövidítés csak később vált elfogadottá. Jelenleg a műholdak a teljes Földfelszínt lefedik, szinte nem lehet elbújni előlük. Ennek nyilván vannak hátrányai is, ám megfelelően etikus felhasználással csak előnyünkre szolgál, mivel a biztonságunkat, kényelmünket az információk gyors áramlását biztosítják. Ha csak az autó navigációs rendszerét vesszük figyelembe vagy éppen a Google Maps mára már kialakult megkerülhetetlenségét, jól láthatjuk, hogy nagy szükségünk van rá. Egy túra vagy külföldi városnézés során is kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy pontos segítség kell abban, merre induljunk, hol vagyunk. A GPS nyomkövető minden ilyen jellegű problémánkat orvosolja.

Vélemény, hozzászólás?

Scroll to top