Novemberi versek nagyoknak
Takáts Gyula: A vidám csóka; Drégely László: Őszi dal; Kelemen Inez: Ősz; Tamkó Sirató Károly: Szembeszél; Vers-ajánló a hónapra: Hajnal Anna: Lúd
Novemberi versek középsősöknek
Simon Lajos: Szól a kakas; Gazdag Erzsi: A kiskakas rézgarasa; Osváth Erzsébet: Csemegéző csízek; Szilágyi Domokos: Eső
Novemberi versek kicsiknek
Szilágyi Domokos: Kot-kot-kot; Két kis kakas összeveszett (népi gyermekmondóka); Csanádi Imre: Hangverseny;
Októberi versek nagyoknak
Tarbay Ede: Ősz- anyó; Nemes Nagy Ágnes: Gesztenyefalevél; Kányádi Sándor: Fa az ágát földre hajtja; Szalai Borbála: A kalap; Enyedi György: Peti meg a gesztenye
Októberi versek középsősöknek
Weöres Sándor Kis versek a szélről; Weöres Sándor: Biztatás; Weöres Sándor: Kert; Szalai Borbála: Mogyorót szedtem; Kányádi Sándor: Alma; Veres Miklós: Vasárnapi utazás
Októberi versek kicsiknek
Kormos István: Alma, alma, almafa; Weöres Sándor: Volt egy szép ládika; Hüvelykujjam almafa - népköltés; Csoóri Sándor: Dióbél bácsi; Csanádi Imre: Őszi levél
Kiszámoló - hívogató
Sárga rózsa, vadvirág,
állj ki gyorsan hóvirág! ( kiszámoló )
Ásó, kapa gyertek!
Ássuk fel a kertet! (hóvogató)
Rákos Sándor:Nagymama
A nagymama hétpettyes gumilabda.
A nagymama ide ugrik, és oda ugrik.
A nagymamának egyik lába itt, a másik a piacon,
a harmadik a boltban, negyedik a rendelőben,
ötödik az óvodában, hatodik a fakamrában,
hetedik a...., nyolcadik a...., és így tovább,
és így tovább, nem is értem: honnan van ennyi láb?
A nagymama nyúlszemmel figyel.
A nagymama nyúlfüllel fülel.
A nagymama mikor alszik is, ébren van.
A nagymama mindenütt - még ahol nincs is, ott van.
Várnai Zseni: Úgy megnőttél, szinte félek
Amikor még piciny voltál,
Olyan nagyon enyém voltál,
engem ettél, engem ittál,
rám nevettél, nekem ríttál.
Mikor később nagyobb lettél
mindig messzebb,
messzebb mentél,először csak a kiskertbe,
aztán a nagy idegenbe.
Úgy megnőttél, szinte félek,
már a válladig sem érek,
alig - alig hihetem már,
hogy ölbéli bubám voltál.
Melletted most kicsiny lettem,
ágaskodik hát a lelkem,
nőni akar, hogy elérjen,
homlokodig, hogy felérjen.
Húzol engem Te föl felé,
mint a napfény maga felé.
Fát, virágot, lombos ágat,
fölemeled az anyádat.
Beney Zsuzsa: Hogyan vártalak
Azt kérdezed tőlem,
hogyan vártalak?
Mint az éjszakára
fölvirrad a nap,
mint a délutánra
jő az alkonyat,
mint ha szellő jelzi
a förgeteget,
ezer pici jelből
tudtam jöttödet.
Mint tavaszi reggel
a nap sugarát
fagyos téli este
jégcsap csillagát,
mint az alma ízét,
tejet, kenyeret
pedig nem láttalak még,
úgy ismertelek.
Mint a fény az árnyat,
záport a virág,
mint patak a medrét,
madarat az ág,
mint sóhajos nyári éjjel
a fák az eget, mindenkinél
jobban téged így szerettelek.
Lukács Angéla: Csak egy van
Sok - sok levél van a fán
mind hasonló forma.
Milliónyi levél köz
még sincs két egyforma.
A földön sok - sok gyerek él
milliárd is megvan,
de az egész világon
belőlem csak egy van.
S ha egy nagy tér közepén
tenger sok gyerek állna,
közöttük az anyukám
mégis rám találna.
Fecske Csaba: Jó leszek
Ezentúl jó leszek,
állíthatom.
Reggeltől estig
tetőtől talpig
csupa jó leszek
a füleimet ezentúl
mindig megmosom,
rendbe rakom a ruhám,
tiszták lesznek a körmeim,
köszönök szépen mindenkinek,
azt teszem, csak ami szép és jó,
ha már jó leszek!
Nem verekszem,
nem csúfolkodom,
nem húzom meg a lányok haját,
semmit se teszek,
amit nem szabad
a legeslegjobb gyerek én leszek;
ha majd nagy leszek,
mert ezt a sok jóságot
észben tartani
nem tudja egy ilyen kis gyerek.
Anyák napjára - Magyar népköltés
Úgy repültem, mint a madár!
Pedig szárnyam sincsen.
Virágot is hoztam Neked!
Pedig kertem sincsen.
A szeretet az én szárnyam,
szívem az én kertem.
Anyák napján köszöntelek,
édesanyám, lelkem.
Zelk Zoltán: Reggel óta...
Reggel óta tanakodtam,
mit mondhatnék teneked?
Olyan szépet gondoltam ki,
elmondani nem lehet.
Nem leltem rá szavakat,
még verset sem találtam,
minden, amit elmondhatnék?
Itt van egy szál virágban.
Donászy Magda: Köszöntő Nagyinak
Édes - kedves nagymama
itt van a kis unoka,
hogy Anyák napján
mondja, hogy mit kíván!
Azt kívánom teneked,
Isten tartson tégedet!
Zelk Zoltán: Csilingel a gyöngyvirág
Csilingel a kis gyöngyvirág.
Fehér a ruhája.
Meghívja a virágokat
tavaszesti bálra.
Öltözködik az orgona,
lila a ruhája
kivirít a kankalin,
a szegfű és a mályva.
Majtényi Erik: Csokor
Kicsi csokrom, tarka csokrom,
úgy kötöm, hogy mosolyogjon.
Minden szál virága
kacagjon rá anyámra.
Minden kelyhe neki nyíljon,
csillag üljön minden szirmon,
harmatcseppek fénylő gyöngye
valamennyi őt köszöntve.
Iványi Mária: Nagyanyónak
Halkan, puhán
szirom pereg,
simogatja
öreg kezed.
Piros szegfű
halvány rózsa
téged köszönt
nagyanyóka.
Donászy Magda:Anyák napján - Nagyanyónak
Anyák napján reggel, mikor a nap felkel
nagyanyókám, eléállok, sok - sok szeretettel.
Amíg mesét mondtál, kötöttél, horgoltál,
te az egész családunknak édesanyja voltál.
Anyák napján reggel, mikor a nap felkel.
Nagyanyókám elé állok sok - sok szeretettel.
Cser Gábor: Mit adhatok?
Anyukámat meglepem!
De kicsi a tenyerem.
Nem fér bele annyi virág,
amennyire szeretem.
Kis kezemmel mit adhatok?
Csak az egész világot!
Vagy, tán ami ennél
is több, e néhány szál virágot.
Donászy Magda: Köszöntő
Édes anyám, anyák napja,
ünnep kis szívemnek,
Hosszú verset nem tudok még,
inkább megölellek.
Magyar népköltések
Tente baba, tente.
aludj szívem szentje,
kicsi kutya szalmára,
tente baba párnára.
Anyukám, anyukám találd ki,
hogy az én nagy kincsem ugyan ki?
Ki más is lehetne, ha nem Te,
Ültess hát gyorsan az öledbe!
Ágh István: Virágosat álmodtam
Édesanyám virágosat álmodtam
napraforgó virág voltam álmomban.
Édesanyám, te meg fényes nap voltál,
napkeltétől - napnyugtáig ragyogtál.
