Matematika órán történt meg a negyedikesekkel az az eset, hogy becsengetés után hiába várták a gyerekek a matektanárnőt, csak nem akart megérkezni. Helyette a szintén matematika szakos igazgatóhelyettes érkezett, akiről köztudott volt, hogy előszeretettel feleltet idegen osztályokban is. A gyerekek ereiben meghűlt a vér!
Az igazgatĂłhelyettes azonban nem feleltetett. Elmondta, hogy a tanárnĹ‘nek közbe jött valami, nem tud matematika Ăłrát tartani Ă©s helyettesĂtĂ©s sem lesz, inkább Ĺ‘ ad egy feladatot Ă©s Ăłra vĂ©gĂ©n visszajön, egyezteti az eredmĂ©nyt a gyerekekkel. A feladat nagyon egyszerű lesz- mondta, – csak a számokat adjátok össze egytĹ‘l százig! TermĂ©szetesen csak papĂr Ă©s ceruza használhatĂł, számolĂłgĂ©p, okostelefon vagy más segĂ©deszköz nem!
Az igazgatĂłhelyettes jĂłl sejtette, hogy a gyerekek nem halottak mĂ©g Carl Friedrich Gauss nĂ©met matematikusrĂłl, aki ezt a feladatot hatĂ©ves korában pár pillanat alatt oldotta meg! És mĂ©g az ujjait sem használta a számoláshoz (pedig az ujjunkkal is lehet számolni…)! Gauss Ă©szrevett egy matematikai törvĂ©nyszerűsĂ©get a feladatban: ha a sor kĂ©t vĂ©gĂ©tĹ‘l kezdve folyamatosan összeadja a számpárokat, akkor mindig ugyan azt az eredmĂ©nyt kapja:
1 + 100 = 101; 2 + 99 = 101, stb.
Ezután már csak azt kellett kigondolni, hogy hány ilyen számpár van összesen. Mikor ez megvolt, nem jelentett gondot a 101-et a számpárok számával, azaz ötvennel megszorozni. A végeredmény: 1050.
Mivel a mai gyerekek nem ismertĂ©k Gauss mĂłdszerĂ©t, maguktĂłl nem jöttek rá az egyszerű megoldásra, Ăgy kĂ©nytelenek voltak minden számot összeadni. Volt olyan, akinek ki is jött a helyes eredmĂ©ny…
