Matematika órán történt meg a negyedikesekkel az az eset, hogy becsengetés után hiába várták a gyerekek a matektanárnőt, csak nem akart megérkezni. Helyette a szintén matematika szakos igazgatóhelyettes érkezett, akiről köztudott volt, hogy előszeretettel feleltet idegen osztályokban is. A gyerekek ereiben meghűlt a vér!
Az igazgatóhelyettes azonban nem feleltetett. Elmondta, hogy a tanárnőnek közbe jött valami, nem tud matematika órát tartani és helyettesítés sem lesz, inkább ő ad egy feladatot és óra végén visszajön, egyezteti az eredményt a gyerekekkel. A feladat nagyon egyszerű lesz- mondta, – csak a számokat adjátok össze egytől százig! Természetesen csak papír és ceruza használható, számológép, okostelefon vagy más segédeszköz nem!
Az igazgatóhelyettes jól sejtette, hogy a gyerekek nem halottak még Carl Friedrich Gauss német matematikusról, aki ezt a feladatot hatéves korában pár pillanat alatt oldotta meg! És még az ujjait sem használta a számoláshoz (pedig az ujjunkkal is lehet számolni…)! Gauss észrevett egy matematikai törvényszerűséget a feladatban: ha a sor két végétől kezdve folyamatosan összeadja a számpárokat, akkor mindig ugyan azt az eredményt kapja:
1 + 100 = 101; 2 + 99 = 101, stb.
Ezután már csak azt kellett kigondolni, hogy hány ilyen számpár van összesen. Mikor ez megvolt, nem jelentett gondot a 101-et a számpárok számával, azaz ötvennel megszorozni. A végeredmény: 1050.
Mivel a mai gyerekek nem ismerték Gauss módszerét, maguktól nem jöttek rá az egyszerű megoldásra, így kénytelenek voltak minden számot összeadni. Volt olyan, akinek ki is jött a helyes eredmény…
