A kulturált kutyatartás gondolkodást igényel

Kutyatartás - Foltos havasA kutyatartás egyik alapszabálya, hogy kutyasétáltatás közben a kutya úgy viselkedjen, hogy azzal másokat ne zavarjon, ne veszélyeztessen. Mint minden az életben, ez a dolog is gondolkodást igényel! Sajnos nem mindenki veszi ezt komolyan, amit az alábbi eset is bizonyít. Ha nem velem történik meg, talán el sem hiszem, hogy ilyen létezik!

Egy általában kutyafuttatásra használt területen, hosszú pórázzal sétáltunk Foltossal (képünkön), amikor arra lettem figyelmes, hogy egy nagymama sétál öt év körüli unokájával, akiket egy fiatal bullmasztiff vezet. Igen, nem elírás, a kutya úgy húzta maga után a nagymamát, mint egy zsákot – hiába kiabált vele a mama. Mikor megláttam őket, már akkor éreztem hogy baj lesz, amikor viszont a két kutya is észrevette egymást, akkor már egész biztos voltam benne.

Megpróbáltam Foltossal elsomfordálni, de amikor visszanéztem, csak annyit láttam, hogy a nagy darab kutya rohan felénk, lobog mögötte a póráz, a háttérben pedig a nagyi és unokája döbbenten nézik a jelenetet…

A két kutya elkezdett acsarkodni egymással, kerülgették, “kóstolgatták” egymást, de komolyabb atrocitásra nem került sor. Én persze ordítottam rájuk, de hasztalan – inkább egymással voltak elfoglalva.

Közben odaért hozzánk a nagymama és unokája.

– Maga szerint ez jó ötlet volt? – kérdeztem tőle indulatosan. Én persze arra gondoltam, hogy egy ekkor testű kutyát egy jó erőben lévő férfinak is elég nehéz megtartani, nem egy nagyinak.

– Ne haragudjon – mondta a mama – de a kisunokám akarta vezetni a kutyát, odaadtam neki a pórázt, a kutya meg elszabadult. Egyébként nem bánt senkit, még csak nyolc hónapos!

Erre már nem is tudtam mit mondani. Egy nagyjából harminc kilós kutyát, amelyik ráadásul tele van energiával, rábízni egy kisgyerekre, ez már mindennek a teteje!

Segítettem megfogni a bullmasztiffot – rá kellett lépnem a pórázára, hogy a nagymama meg tudja fogni – majd megkérdeztem melyik irányba mennek, mert akkor én Foltost a másik irányba viszem.

Ezután még egyszer kitépte magát a kutya a nagyi kezéből, megint segítettem megfogni, majd sikerült nagyobb baj nélkül eltávolodnunk egymástól.

A kutyatartás gondolkodást is igényel. Nem szabad, hogy sétáltatás közben a kutya, vagy a gazdája önhibájából bármilyen veszélynek legyen kitéve. Ebben az esetben akkor is baj lehetett volna, ha nem szökik meg a bullmasztiff. Egy nehezen mozgó nagymama, egy kis súlyú gyermek ekkora  kutyának meg se kottyan, ha úgy gondolja, elrántja bármelyiküket, semmi perc alatt.

És még valami: aki nem bír a kutyájával, az iratkozzon be egy kutyaiskolába! Én is ezt tettem.

Foltost nem viselte meg nagyon az eset. Talált valami lyukat a mezőn, amit nagy szorgalommal mélyített tovább:

{adinserter 4}

Ha tetszik, jelezd nekünk:

1 Comment

  1. kutyafül2015-02-16

    érdekes a szitu, amit leírsz… igazad is van, egy dolgot mindenképpen hozzátennék.

    az, hogy egy kutyát valaki tud kezelni, irányítani, nem attól függ hogy a gazdi vagy a kutya hány kg.
    nekem a 40kg-os fiam simán viszi 1 ujjal az 50kg-os kutyát bármely szituációban.
    hangvezérelt a kutya.
    a lényeg az, hogy megfelelő kutyaválasztás, aztán a kutyával való élet, falkasorrend, tisztelet a kutya felé és viszont.
    ha nem tekint gazdájának, főnökének, vezérének a kutya, akkor rángathatod kedvedre.

    sajnos a legtöbb kutyatartó vagy rossz kutyát választ, vagy egyáltalán nem való neki kutya.

    szép napot!

Vélemény, hozzászólás?

Scroll to top