Bevallom magam is azok közé tartoztam, akiknek fogalma sem volt mi fán terem a bálmos, de ma már tudom: egy Erdélyből származó ételféleség.
Az étel elnevezéséről sincs semmilyen információnk, kicsoda, vagy micsoda volt bálmos, akiről ezt a kukoricalisztes köretféleséget elnevezték. Tudomásunk szerint valamikor az erdélyi főurak kedvence volt, a fejedelmek asztalán is sűrűn előfordult, pedig egy melléktermékből készült kukoricás étel.
Baróti Szabó Dávid 1792-ből származó szótárában a bálmos bejegyzésnél a következő szerepel: „friss sajttal készült, tésztás étel.”
Az eredeti erdélyi bálmos receptekben a sajt az juhsajtot jelentett!
Az étel elkészítése tulajdonképpen nagyon egyszerű, a sajtgyártás során visszamaradó zsíros savóban megfőzik a kukoricalisztet és kész. Természetesen vannak a főzésnek szabályai, fortélyai, amit be kell tartani ahhoz, hogy ehető legyen a bálmos! Van, hogy tojással dúsítják, vagy zsírjára sütött szalonnával kínálják, a variációk száma – csakúgy mint más ételeknél – számtalan.
A bálmos alapanyaga a gyártás során keletkezett savó
(Kép: wikipedia)
Erdélyben a a juhtenyésztés hagyományai segítették a bálmost elterjedésében, mert ahol juhokat tartottak, ott sajtot is készítettek a tejből, a sajtkészítés során pedig visszamaradt a savó, amit kár lett volna elpocsékolni. Még a II. világháború idején is megszokott volt Kolozsvár környékén, hogy házalók bálmost és sütőtököt árultak helybélieknek.
Zilahy Ágnes: Valódi Magyar Szakácskönyv című művében azt mondja, hogy bálmos fogyasztása vacsorakor, vagy ebédre, leves után ideális. Lehet tehén tejsűrűből is készíteni, de ez esetben a lehető legjobb, habnak való tejszínt kell hozzá használni.
Bálmos receptek az internetről:
