Az 1848-1849-es szabadságharc leverését követően sokan bíztak a békés fegyverletételt követően a hasonlóan békés folytatásban, ám amire csak kevesen számítottak, az bekövetkezett: a harcok után kegyetlen Habsburg megtorlás következett.
A világosi fegyverletételt követően az osztrákok által segítségül hívott és végül a szabadságharc végső kimenetelét eldöntő oroszok átadták a tábornokokat a Habsburgoknak. A közkatonák amnesztiát kaptak, de tovább kellett harcolniuk immár az osztrák seregben a császár oldalán.
Az első felelős kormány miniszterelnökét és a magas rangú tiszteket hadbíróság elé állították és 1850-ig mintegy 120 halálos ítéletet hajtottak végre annak ellenére, hogy az Európai nagyhatalmak és Miklós orosz cár egyaránt tiltakoztak a kivégzések ellen. Haynau teljhatalmat kapott és így kielégíthette véres ösztöneit.
A tárgyalások sorrendjét a „bűnösség” foka határozta meg. Elsőként a „főbűnösök” perét folytatták le, Olmützben Batthyány Lajos gróf, volt miniszterelnökét, Aradon pedig a honvédsereg önálló seregtestet vezénylő főtisztjeinek perét.
A nemzeti tragédia 1849. október 6-án a 13 aradi vértanú és Batthyány Lajos gróf kivégzésével beteljesedett, az 1848-49-es szabadságharc végérvényesen elbukott. Haynau közönséges bűnözőként tekintett az elítéltekre, így akasztással alázta tovább a szabadságharc hőseit.
Aradon az osztrákok elrettentésül a holttesteket estig az akasztófán hagyták, de ezzel éppen az ellenkező hatást érték el, mert a kivégzés helye valóságos búcsújáró hellyé lett. Ma az egykori vesztőhelyen emlékoszlop áll, a vértanúk emlékét a városban a 2004-ben visszaállított Szabadság-szobor őrzi.
Október 6 – Nemzeti gyásznap
A magyar kormány 2001. november 24-én nemzeti gyásznappá nyilvánította október 6-át. Ezen a napon az állami lobogót félárbocra eresztik, a középületekre kitűzik a gyászlobogót, országszerte megemlékezéseket tartanak.
