Gróf Theodor Baillet von Latour osztrák hadügyminiszter már nem élt az aradi vértanúk kivégzésekor, ám kapcsolata vitathatatlan a megtorlással. Nem csak azért, mert gyűlölte a forradalmat, hanem mert Haynau az ő halálának évfordulóján, 1849. október 6-án végeztette ki a 13 aradi vértanút.
A világosi fegyverletétel után
Egész Európa és a harcokat eldöntő Miklós cár orosz uralkodó is a Világosnál fegyverét letevő magyar katonáknak kegyelmet remélt. Ehhez képest Ferenc József osztrák császár egyértelműen kijelentette, hogy fejeknek kell hullania megtorlásként. Felix Schwarzenberg akkori osztrák miniszterelnök utasítására – és a császár jóváhagyásával – halálra ítéltek és kivégeztek 13 magyar főtisztet, akik később mint aradi vértanúk vonultak be a történelembe.
A 13 aradi vértanú
Golyó által
A hadbíróság valamennyi tábornokot kötél általi halálra ítélte annak ellenére, hogy a fegyverletétel előtt sokan kaptak ígéretet a szabad elvonulásra. Haynau négy főtisztet abban a kegyelemben részesített, hogy katonához méltóan, golyó általi halállal halhatott meg:
- Lázár Vilmos, ezredes
- Gróf Dessewffy Arisztid, tábornok,
- Kiss Ernő, tábornok,
- Schweidel József, tábornok
Felakasztva
A közönséges bűnözőkhöz hasonlóan felakasztottak kilenc magyar főtisztet. Egy évvel korábban, a bécsi forradalom kitörésének napján Theodor Baillet von Latour hadügyminisztert lámpavasra akasztotta a feldühödött tömeg. Haynau lehet, hogy ezt is figyelembe vette amikor a kilenc aradi vértanú büntetését meghatározta. A megalázó kivégzés során gyakorolt bizonyos fokú kegyelmet: Damjanich János tábornokot – aki korábban alatta szolgált Temesváron és komoly összetűzésbe is került vele – friss lábtörése miatt szekérrel vitette a bitófa alá. A 9 felakasztott aradi vértanú:
- Lovag Pöltenberg Ernő, tábornok,
- Török Ignác, tábornok,
- Láhner György, tábornok,
- Knezich Károly, tábornok,
- Nagysándor József, tábornok,
- Gróf Leiningen-Westerburg Károly, tábornok,
- Aulich Lajos, tábornok,
- Damjanich János, tábornok,
- Gróf Vécsey Károly, tábornok.
Előzmény – amikor még minden szép és jó volt: Pákozdi csata