A pákozdi csata az 1848-49-es forradalom és szabadságharc első győztes csatája, amit a magyar honvéd hadsereg nem a tényleges elnyomóival, hanem az általuk támogatott Jelasics vezette horvát hadsereggel vívott meg. Hogyan lépett be a horvát hadsereg az osztrák-magyar konfliktusba? A pákozdi csata előzményei magyarázatot adnak rá.
Az osztrák uralkodó és politikai környezete hatalma a március 15-i pesti forradalom és a Habsburgok itáliai hadműveletei miatt erősen megingott. Mivel előkészítetlenül nem akartak a magyarok ellen hadműveletbe kezdeni, elővették a történelemben már jól bevált „oszd meg és uralkodj!” elvet.
A pákozdi csata előzményei
A magyar forradalom és az utána Batthyány Lajos vezetésével megalakult első felelős magyar kormány a nemzetiségi jogokat nem kezelte önállóan, a polgári jogokat nemzeti különbségek nélkül adta meg. A nemzetiségi mozgalmak azonban az egyéni jogokon túl igényt tartottak egyéb politikai jogokra, közösségük külön elismerésére is.
A történelmi háttér ismeretében nem meglepő, hogy Horvátországban erősödtek az önállóságra törekvés gondolatai. Zágrábban Nemzeti Bizottságot alakítottak és bánná kiáltották ki Joszip Jelasics császári ezredest. A magyar kormány hajlandónak mutatkozott a frissen megfogalmazott horvát követelések teljesítésére, de a bécsi-udvar ekkor már nem csak politikailag, katonai erővel és más módon is támogatta a horvátok elszakadási törekvéseit. Az uralkodónak kapóra jött a horvát-magyar viszony elmérgesedése.
Időközben az osztrákok Itáliában győzelmet arattak és számítani lehetett, hogy a magyar kérdést hamarosan erővel fogják elrendezni. Katonailag megerősödve a császár augusztus 31-én azt követelte a magyar kormánytól, hogy azonnali hatállyal szüntesse meg az önálló magyar hadügy- és pénzügyminisztériumot. Ugyan ezt követelte a Batthyány kormánytól a frissen kinevezett horvát bán, Jelasics is.
Szeptember 4-én a császár megerősítette horvát bánként Jelasicsot, a magyar politikai törekvések a viták békés rendezésére meghiúsultak. Ennek elsődlegesen az volt az oka, hogy az osztrákok semmiféle hajlandóságot nem mutattak a megegyezésre, sőt a tárgyalásoktól is elzárkóztak. A sorozatos kudarcok után a magyar kormány felbomlott, sorra mondtak le miniszterei, végül a miniszterelnök is távozott.
1848 szeptember 11-én Jelasics átlépte a Drávát, a szabadságharc azzal kezdődött, hogy a magyar honvédség a tényleges ellenség, az osztrák császári csapatok helyett egy másik haderővel találta szembe magát.
A pákozdi csata
Szeptember 16-án az országot fenyegető halálos veszedelem arra kényszerítette a magyar országgyűlést, hogy felállítsa az Országos Honvédelmi Bizottmányt és azonnali toborzásba kezdjen a főváros felé akadálytalanul menetelő Jelasics feltartóztatására.
A javarészben frissen toborzott önkéntesekből álló magyar honvéd hadsereg Pákozdnál ütközött meg Jelasics horvát bán hadaival. Nagyjából 35000 főnyi horvát haderő állt szemben 16000 magyar honvéddel. A honvédő sereg parancsnoka Móga János császári és királyi altábornagy volt. A pákozdi csatát császári és királyi tisztek irányításával vívták a szemben álló seregek. Jelasics taktikája csődöt mondott: a magyar sereg jobb szárnyát szerette volna összeroppantani, majd egy totális támadással – kihasználva a horvát hadak jelentős létszámbeli fölényét – a teljes magyar haderőt a Velencei-tóba szorítva megsemmisíteni. A horvátok szinte összes hadmozdulata kudarcba fulladt, sem áttörni, sem tüzérségi tűzzel megsemmisíteni, sem bekeríteni nem voltak képesek a magyar honvédő sereget.
Jelasicsot a folyamatos kudarcok a támadások feladására kényszerítették, majd három napos tűzszünetet kért – és kapott – Móga Jánostól. A tűzszünetet arra használta ki, hogy saját tartalék hadtestét hátrahagyva Bécs felé elmenekült az országból. A hátrahagyott horvát hadtestet október 7-én Ozoránál a Perczel Mór vezette magyar sereg megadásra kényszerítette, vezéreit elfogta. A pákozdi csata végérvényesen eldőlt, a történelmi diadal forrása a harcok fővezérének és egyszerű katonáinak helytállása volt.
