A tartósítószerek és a fagyasztószekrények korában kicsit háttérbe szorult az aszalás,ezért célszerű egy kicsit feleleveníteni, hogy mi is ez tulajdonképpen?
Aszalás: egyenlő szárítás
Régen fűzfavesszőből készítettek aszaló alkalmatosságot, melyben egyaránt aszaltak magvas, illetve kimagozott gyümölcsöket. A kosárszerű alkalmatosságot ráborították a gyümölcsökre, majd letakarták egy vékony, hálós anyaggal (lehetett akár egy régi függöny is), hogy a szellőzést biztosítsa ugyan, de a legyek és egyéb rovarok ne érhessék el a gyümölcsöket. Az aszalás félárnyékban célszerű végezni, az erős, tűző napot – mint mindig – most is kerülni kell.
A nedvesebb időben lassabban szárad a gyümölcs. Az aszalás ideje egyébként függ a gyümölcs fajtájától, és nedvességtartalmától is. Ha tartósan nedves az időjárás, a sütőben meggyorsíthatjuk a folyamatot, vigyázva nehogy megsüssük a gyümölcsöt!
Bizonyos gyümölcsökhöz nem kell aszaló. A körte és az alma például karikára felvágva, egy madzagra felfűzve, a szabad levegőre kiakasztva is aszalható.
Legjellemzőbb – és talán legismertebb – aszalt gyümölcs a mazsola, de gyakori az aszalt szilva, füge vagy datolya is.
Aszalás után hosszú tárolás
Ha száraz, hűvös helyen tároljuk az aszalás után a gyümölcsöket, akkor akár hónapokig is eltárolhatjuk őket. A boltban csemegének vásárolt aszalt, darabolt gyümölcsöket úgy védjük a megkeményedéstől, hogy mindig légmentesen zárjuk vissza a zacskót. Az ilyen aszalt gyümölcs darabkák egy-két hétig őrzik meg frissességüket.
