Az égegyadta világon semmi köze sincs egymáshoz a rétnek és az elsősorban édes süteményként ismert rétesnek.
Evidens lenne a réttel való rokonság a szavak hangzása alapján, de nem itt van az eb elhantolva!
A hangzás következtében lett a sütemény neve az ami, mert a réteges szó alakult át az idők folyamán rétessé!
Már a XVI. században sütötték ezt a fajta süteményt a háziasszonyok: több rétegből álló gyenge tészta készült a kemencékben, töltelék nélkül. Akár 10-12 tészta lapot is egymásra fektettek, az így kapott masszát feldarabolták, megsütötték és porított cukorral tálalták.
Napjainkban töltelékkel készítik a rétest és divatba jöttek a sós, a húsos és a zöldséges rétesek is, így a variációk száma szinte végtelen.
Nyúlik, mint a rétestészta
Manapság már a rétestésztát készen veszik a háziasszonyok, talán csak néhány nagymama ismeri a kézzel nyújtás fortélyát. Nálunk odahaza a nagyi a konyhaasztal mellé odaállított két konyhaszéket, azok támlájára – és az asztalra tette a gyúró deszkát,majd az egészet letakarta egy fehér abrosszal. A gyúró deszkával növelte meg a felületet, amin hihetetlen ügyességgel nyújtotta a rétest. Mikor már szinte hártyavékony volt a tészta, megszórta a töltelékkel (meggy, túró, cseresznye, stb.), majd az abrosszal szépen feltekerte. A réteskígyókat feldarabolta és a sütőben aranybarnára sütötte.
