A Seuso-kincsek 1976 és 78 között kerültek elő, Sümegh József helyi lakos találta meg a Kőszárhegyi Borbély pincében. Szemtanúk állítása szerint mintegy 40 ezüst edényből és két rézüstből állt a leletegyüttes.
A titokzatos leletekről egy más témában készített interjú során hallott először Hajdú Éva, még 1995-ben. Két éves oknyomozói munka után az akkori kulturális minisztertől kapott felkérést, hogy miniszteri biztosként végezze tovább a IV. századi leletek történetének felkutatását, majd előkészítette azok hazakerülését. A kalandokban bővelkedő történet rejtélyes részleteit most a Rádió Orient hallgatóival osztotta meg.
Melyek a Seso-kincsek?
A Seuso-kincsekként a IV. századból származó, Szabadbattyán-Kőszárhegyen előkerült tárgyi emlékek összességét ismerjük. Elnevezésüket a tárgyak egyikén szerepelő, – hiteles történeti forrásokból ugyan nem ismert – Seuso névből, az ezüstedények vélhető tulajdonosáról kapták. Az ajándék egyedisége, a kivételes megmunkálású és díszítésű mesterremekek, arra engednek következtetni, hogy a tulajdonos magas rangú katona vagy köztisztviselő lehetett – ismertette a rádió vendége.
Kőszárhegytől New Yorkig
A Seuso-kincseket 1976 és 78 között találta meg Sümegh József helyi lakos a Kőszárhegyi Borbély pincében. Szemtanúk állítása szerint mintegy 40 ezüst edényből és két rézüstből állt a leletegyüttes. Ebből ma – az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban tett hosszas kalandok nyomán 14 ezüst tárgy és egy rézüst ismert.
Hajdú Éva elmondta, hogy a kincsek hosszú lappangás után 1990-ben egy New York-i aukción bukkantak fel, azonban nem kerülhettek árverésre egy, az angliai jugoszláv nagykövetségre érkező névtelen bejelentés miatt. Ebben azt közölték, hogy a tárgyakat Brioni szigetén találták, ezért Jugoszláviát illetik. A Scottland Yard akkor alakult Műtárgyvédelmi Egysége nyomban nyomozásba kezdett a kincsek eredete után.
A magyarországi lelőhely egyetlen közvetlen bizonyítéka a rézüst alján talált földminta volt. Közvetett bizonyítékokból azonban több is van: a Melagrosz tálon lévő kovamoszatok és egyéb szennyeződések, melyek megegyeznek a feltételezett megtalálási hely melletti malomcsatorna élővilágával. Művészettörténeti párhuzam a polgárdi quadripus, négylábú állvány véseteinek, motívumainak és anyagösszetételének egyezése a Seuso- kincsekéivel. A Balaton ókori neve, a Pelso megnevezés is szerepel az egyik tálon, ami szintén azt bizonyítja, hogy Seuso ezen a környéken élhetett. Ezt támasztja alá az az 1993 körül Nádorfy Gabriella, a Székesfehérvári Szent István király Múzeum régésze által vezetett ásatás, mely rátalált egy falfreskókkal gazdagon díszített, padlófűtéses villa maradványaira, mely talán a leletek gazdájának egykori lakóhelye lehetett.
A római kori kincsek útja a magyarországi megtalálástól Bécsen keresztül Londonig vezetett. Itt kerültek egy libanoni közvetítő útján Sir Peter Wilson és Lord Northampton birtokába. Mivel azonban Angliában lopott tárgyon tulajdonjogot szerezni nem lehet, a felvásárló csak a tárgyak birtoklója lett és nem a tulajdonosuk.
Megölték a megtalálót?
A kincseket itthon is rejtélyes esetek vették körül: a megtaláló, Sümegh József holttestét a kőszárhegyi Borbély pincében gyilkosságra utaló körülmények között találták meg. Két barátja hasonlóan gyanús körülmények között követett el öngyilkosságot. A Sümegh-gyilkosság ügyében folyó nyomozás a 90-es évek végén lezárult, majd újra megnyitották az aktákat. Már ekkor szóba került a kincsek, mint a perben fontos tárgyak hazahozatala, de ez akkor elmaradt. A Magyar Kormány idén vásárolta meg a kincsek birtoklási jogát – ismertette a kincs útja kapcsán a vendég.
A Seuso-kincsekről több dokumentumfilm is készült, a nagyjátékfilmes megvalósításra pedig nemrégiben az NKA-nál lehetett pályázni.
Akit felcsigázott a kalandos történet, az egykori miniszteri biztos, Hajdú Éva, A Seuso-kincs című kötetéből még több titokra is fényt deríthet.
Forrás:OrientPress Hírügynökség
