Szaloncukor és karácsonyfa

Nincs karácsony szaloncukor és karácsonyfa nélkül, vagy ha mégis e két legfontosabb kellék nélkül telik el valami okból kifolyólag az ünnep, akkor az már nem lesz ugyan olyan, mint a korábbi évek karácsonya. A közelgő ünnep alkalmából röviden összefoglaljuk a két legfontosabb karácsonyi kellék történetét.

A fenyőfa című mesében Hans Christian Adersen (1805-1875) így írja le a karácsonyfa díszítésének hangulatát:

A fenyőfát egy homokkal megtöltött, nagy hordóba állították: a hordót senki sem láthatta, mert zöld szövettel vonták be, és egy nagy, tarka szőnyegre állították. Ó, hogy remegett a fenyőfa, hogy leste-várta, mi következik!

Inasok és szobalányok léptek a szobába, és díszítéséhez láttak. Színes papírból kivágott kis hálókat aggattak ágaira; a hálókat cukorkákkal töltötték meg; aranyozott almát, diót függesztettek fel gallyaira – úgy festettek, mintha rajta termettek volna. Ágai hegyére vagy száz piros, kék, fehér gyertyát erősítettek. Zöld tűi között babák ringatóztak, szakasztott olyanok voltak, mint az emberek, csak kicsinyek – a fenyőfa még sohasem látott ilyeneket -, fönt, a fa csúcsán pedig egy nagy aranycsillag tündöklött. Szép volt, ó, milyen szépséges szép!

Karácsonyfa
Karácsonyfa

Hogy került a szaloncukor a karácsonyfára?

Sok szépet és jót, rendkívüli finomságot aggattak régen a karácsonyfákra, azonban ahogy a mese részletéből kiderül, egy valami nem volt rajt, ami nélkül a mai karácsonyok elképzelhetetlenek lennének: a szaloncukor.

Közel ötszáz éve annak, hogy fenyőfát állítanak az emberek szent karácsony ünnepének tiszteletére. Ezt megelőzően inkább betlehemi jászolt készítettek fából, szalmából, meg ami a ház körül volt és ezt díszítették karácsony alkalmából.

Az első írásos emlékek arra vonatkozóan, hogy fenyőfát és fenyőfa ágat árusítottak karácsony ünnepén, az 1500-as évek első feléből, Elzászból (Németország) származnak. Az első karácsonyfát pedig ugyan ebben az évszázadban Strasbourgban állították fel, amit ostyával és almával díszítettek és csak jóval később, az 1600-as évek vége felé használtak a díszítéshez gyertyát.

Mit gondolnak, hol volt az első villanyfénnyel megvilágított karácsonyfa? Természetesen Amerikában, a gyertyákat szimbolizáló villanyégőkkel kivilágított ünnepi fenyőt 1912-ben New Yorkban csodálhatták meg a járókelők.

Ami magyarossá teszi a német földről hozzánk is megérkező karácsonyfát, az a szaloncukor! Az első említést erről a különleges édességről a híres Dobos József cukrász teszi az 1881-ben megjelent receptkönyvében. Tíz évvel később Hegyes József szakácskönyve már 17 szaloncukor receptet tartalmaz! Ahogy az olaszok karácsonyi jellegzetessége a pattone, úgy lehetne a szaloncukor a magyar ünnep szimbóluma.

Kezdetben tehát a háziasszonyok odahaza főzték a szaloncukrot és amikor a gyerekek aludtak, titokban sínes selyempapírba, később csillogó papírba csomagolták. Ma ismert formáját a két világháború között érte el a szaloncukor, mely mára a karácsony ugyan olyan egyenrangú részévé vált, mint maga a karácsonyfa.

Ha tetszik, jelezd nekünk:

Scroll to top