A Föld hatalmas vízkészlettel rendelkezik, ám az ember számára hozzáférhető és használható édesvíz a vízkészlet kevesebb mint egy százalékát teszi ki. Ha az eső nem pótolná folyamatosan az elhasznált vizet, a folyók és a tavak kiszáradnának, a növények és az állatok elpusztulnának, szép lassan megszűnne az élet a Föld nevű bolygón…
Azt a kisiskolások is tudják talán, hogy a víz állandó körforgásban van az Óceánok, a légkör és a szárazföld között. Ennek a körforgásnak a motorja – csakúgy mint a szél esetében – a Nap. A napsugarak felmelegítik a földfelszín vizeit (tengereket, folyókat, tavakat, és még a jégmezőket is), melynek következtében párologni kezdenek. A kezdeti apró páracseppek kicsapódnak és felhő formájában tapadnak össze.
A felhő tehát apró vízcseppek és jégkristályok összessége. Ezek annyira parányiak, hogy sodródnak,szállnak a levegőben, ahol egymáshoz ütközve folyamatosan esőcseppekké alakulnak. Végül akkorára „duzzadnak„, hogy méretük és súlyuk miatt esőcseppként lehullanak a földre.
Az esőcseppek egy része a felhők tetejéből, mint jégkristály hullik le, ám a melegebb légrétegeken áthaladva megolvad és vízcseppként ér földet.
Érdekesség, hogy az eső cseppjei nem olyan alakúak, mint amilyennek általában ábrázolják őket (képünkön), nem hasonlítanak a könnycseppre, inkább szabályos gömb alakban esnek a földre.
A nagyobb cseppek alja a zuhanás következtében kissé lapított alakot vesz fel. A kisebb méretű cseppek pedig nem is érnek talajt: esés közben elpárolognak a légtérben.
A vizet körforgásban tartó energia a Naptól származik, ennek a körforgásnak a leglátványosabb eleme az eső. Az ember számára – a levegő után – a második legfontosabb elem, a víz ennek a körforgásnak köszönhetően lesz folyamatosan hozzáférhető, felhasználható. Ha az eső nem pótolná folyamatosan az elhasznált vizet, a folyók és a tavak kiszáradnának, a növények és az állatok elpusztulnának, szép lassan megszűnne az élet a Föld nevű bolygón…
