Egy különös korszakot lezáró esemény volt, amikor 1989 november 9-én a német nép megkezdte a fővárost 28 évig két részre osztó Berlini fal lerombolását. 155 kilométer hosszú betonfal-rendszer, 302 figyelőtorony és 43 földalatti bunker, kutyák futtatására szolgáló sáv, vizesárok-rendszer és külön gépkocsiút. A Berlini fal, a keleti és a nyugati zóna története röviden.
A második világháború végén Németország és a főváros Berlin egyik részét szövetséges, másik részét szovjet csapatok szállták meg, akik aztán a háború befejeztével ott is ragadtak. Két zónára szakadt a főváros, de a keleti és nyugati részre osztott Berlinben egészen 1961-ig szabad volt az átjárás. A keleti (szovjet barát) német állam, az akkori NDK (Német Demokratikus Köztársaság) vezetői azután kaptak észbe, amikor már nagyjából két és félmillió ember hagyta el országát a nyugaton való érvényesülés reményében. Hogy a Berlini fal megépülte előtt akart-e valaki nyugatról a keleti blokkba költözni? Nem valószínű…
A Berlini fal építése – a tiltott zóna
1961-re annyira elmérgesedett a politikai helyzet, hogy már nemzetközivé vált a német kérdés. Az elvándorlás következtében az NDK lakossága egyre fogyott, ezért a keleti blokk – szovjet egyetértéssel – azonnali cselekvésre szánta el magát. 1961. augusztus 13-án az éjszaka leple alatt a „az NDK államhatárának biztosítása céljából” a keletnémet fegyveres erők egységei szögesdróttal és drótakadályokkal lezárták a két Berlint elválasztó zónát.
A gyorsan felhúzott szögesdrót akadályok felállítása után szisztematikus építkezés következett. A szocialista táborhoz tartozó NDK a történelem során egyedülálló módon kiépített egy 160 kilométer hosszú, egész Nyugat-Berlint körülvevő betonfal-rendszert, melyhez 302 figyelőtorony és 43 földalatti bunker is épült. A várost átszelő szakasz 45 km hosszú volt.
A határövezet 50-100 méter szélességben tiltott zóna volt mindenki számára, megközelíthetetlenségét az állig felfegyverzett határőrökön kívül kutyák futtatására szolgáló sáv, vizesárok-rendszer és külön gépkocsiút biztosította. A két városrész közti 80 átkelőhely közül csak 12 maradt meg, elvágták a városi gyorsvasút és a metró összeköttetéseit is, csak a friedrichstrassei megálló működött tovább, ahol határállomást rendeztek be.
A fal áldozatai
A Berlini fal fennállása alatt, 1961 augusztusa és 1989 novembere között mintegy ötezer embernek sikerült az NDK-ból Nyugat-Berlinbe menekülnie, körülbelül ugyanennyit fogtak el szökés közben. A potsdami Kortárs Történeti Kutatóközpont 136 halálesetet tart nyilván, de néhányuknál nem tudni biztosan, hogy a menekülők a leadott lövések vagy baleset, szívroham, esetleg öngyilkosság következtében vesztették életüket. Más számítások szerint mintegy 250-re tehető számuk, de egyes szervezetek ezer fölötti halálos áldozatról beszélnek, ami nem csak a falnál közvetlenül történt tragédiákat összesíti. A halálos esetek fele a fal fennállásának első öt évében történt, az utolsó halálos áldozat egy 22 éves fiatal volt, akit 1989. február 6-án lőttek agyon.
A Berlini fal lebontása
Az első téglát a falból minden bizonnyal az akkori Nyugat-Német kancellár, Helmuth Kohl vette ki azzal, hogy a nyolcvanas évek elején – és utána többször is – felvetette a német újraegyesítés gondolatát. A német egység ügye azonban korántsem volt probléma mentes. Az NDK egyre jobban elzárkózott a reformokra törekvő Szovjetúniótól, az NSZK-szovjet viszony azonban fokozatosan javult, amiben nem kis szerepet vállat az akkor szovjet államfő, Mihail Gorbacsov. A Kohl és Gorbacsov által 1989-ben elfogadott közös nyilatkozat a népek szabad akaratáról megalapozta a német újraegyesítés politikai feltételeit. Ugyan abban az évben közel 50 ezer NDK-s menekült Magyarországon, Csehszlovákián és Ausztrián át az NSZK-ba. 0990-ben Gorbacsov egyértelműsítette, hogy hozzájárul a német egyesítéshez, majd 1989. november 9-én bejelentették, hogy megnyitják az ország határait, beleértve a Nyugat-Berlinbe vezető átkelőket. A következő napokban a berliniek a valóságban is bontani kezdték a falat. A fal 1989-es bontása a hidegháború befejeződésének emblematikus dátumává változott.
1990. július 1-jén a határőrség hivatalosan is beszüntette tevékenységét a belnémet határ berlini szakaszán, és július 13-án hivatalosan is megkezdődött a fal bontása. A Berlin és Brandenburg határán fekvő műszaki zárat 1991 novemberére számolták fel véglegesen.
Napjainkban a Berlini falnak csak egyes szakaszai láthatók,örök tanulságul szolgálva az utókornak…
Forrás: MTVA | Wikipedia 2014
{adinserter 4}
