A szifilisz a vérnek egy szexuális úton terjedő fertőző betegsége, mely bizonyos esetekben örökölhető is.
Kép: wikipedia
Történetünk azért a kapta a legborzalmasabb szifilisz-kutatás címet, mert a kísérletben úgy kerestek ellenszert a betegségre, hogy a szifiliszben szenvedőknek nem adtak penicillint, holott az már – mint ismert ellenszere a vérbajnak – a kísérlet tartama alatt rendelkezésre állt!
A történelembe Tuskegee-kísérlet néven került be az orvos etikailag teljes mértékben elfogadhatatlan kísérlet, melyet 1932-től folyamatosan végeztek egészen 1972-ig, amíg az embertelen kutatás ki nem derült a közvélemény számára.
A kísérletet az amerikai Tuskegee (Alabama, Amerikai Egyesült Államok) városban végezte a CDCP (Betegség és Megelőzés Ellenőrzési Központ) elnevezésű szervezet. Azt kutatták, hogy mi történik azokkal az emberekkel, akiknél nem kezelik a diagnosztizált szifiliszt!
Csaknem négyszáz afroamerikait vontak be a kísérletbe. Az elszegényedett embereknek a részvétel fejében ingyenes kivizsgálást, ételt és temetkezést ajánlottak. A résztvevők nem tudták mi a bajuk, ők csak annyit ismertek a saját betegségükből, hogy rossz a vérük. A kutatók ezt a kifejezést használták mindenre: szifiliszre, fáradékonyságra és a vérszegénységre egyaránt.
A világ talán legborzalmasabb szifilisz-kutatása pozitív eredményt, tudományos felfedezést nem hozott. Ellenben sokan meghaltak a kísérletek során, illetve a szifiliszes anyák gyermekei eleve szifilisszel születtek. Pedig csak penicillint kellett volna kapniuk a felgyógyuláshoz….
Az ügy kipattanása után bírósági tárgyalásokra került sor, melynek végén a károsultak milliós nagyságrendű kártérítéseket, ingyenes orvosi ellátást kaptak.
Kapcsolódó weboldal: Tuskegee szifilisz kísérlet
