Sok a mendemonda az étel elnevezésével kapcsolatban, egyesek szerint Wellington angol hadvezér a névadó, aki a Napóleoni háborúk idején az angol seregeket vezette.
Egy újabb érdekes eset az ételnevek között, mivel Wellington soha nem volt soha hadvezér, hiszen az egy város, Új-Zéland fővárosa!
Ám valami köze mégis csak van egy angol hadvezérhez, hiszen a város Wellington első hercegéről, Arthur Wellesleyről kapta a nevét. Ő volt az, aki – több más megnyert ütközet mellett – a waterlooi csatában is győzelmet aratott Napóleon császár seregei felett.
Az 1813. június 21-i vitoriai csatában Napóleon felett aratott diadala után kapta meg a Wellington hercege címet.
A legenda szerint a herceg Bécsben, a napóleoni háborúkat lezáró kongresszuson az angol delegáció tagja volt. Csakúgy mint a többi kormányfő és hadvezér, ő is magával vitte az eseményre saját szakácsát, mert nem csak a politikáról szólt az 1815-ben megrendezett kongresszus, hanem szórakoztak, mulattak is a nagyurak.
Talán a sok vígadalom, táncest miatt maradt fenn úgy a történelemben az esemény, hogy „Táncol a kongresszus”.
Az eseményen felszolgált ételek közül állítólag az angol herceg szakácsa által készített, gombakrémmel dúsított, vajas leveles tésztában sütött bélszínnek volt a legnagyobb sikere, melyet itt neveztek el – Arthur Wellesleyről – Wellington bélszínnek.
Az eredeti recept bélszínt használ, ám manapság már több mindent készítenek leveles tésztában sütve, azaz Wellington módra. Például…
Wellington módra elkészített bélszín receptek:
Szűzpecsenye Wellington-módra
Sertésbélszín Wellington-módra
