Karácsonykor minden házban, az utcákon és a középületekben is díszítenek fenyőfát, vagy másképp mondva karácsonyfát állítanak. Szaloncukrok, édességek, üveggömbök és hasonlók színesítik a szép zöld fenyőt, melynek tetejére csúcsdísz, vagy csillagdísz kerül. Van valami jelentése a hagyományos karácsonyi készülődéshez használt tárgyaknak? Természetesen van.
Mielőtt a csillagdísz jelentésébe belemennénk, emlékezzünk meg arról, hogy a fenyő és a luc szavunk a fény szóból ered, a faállítás szokása pedig utal arra, hogy eljön a fényesség az otthonunkba. A fenyőfa az égbolt, melyet a díszítés még fényesebbé tesz az égitesteket szimbolizáló almákkal, üveggömbökkel, a fényességet növelő gyertyákkal, melyek a folyamatosan elfogyó világosságot is jelképezik.
A fa tetején van a legfényesebb csillag, mely a betlehemi kiscsillaghoz hasonlatos, ami a téli égbolton annak idején az utat mutatta a három királyoknak a kis Jézus bölcsőjéhez.
Természetesen más jelentést is tulajdonítanak karácsonyi eredetű szokásainknak és jelképeinknek, de talán a fényesség körül kialakultak a legjellegzetesebbek.
Manapság ezek a dolgok kezdik elveszíteni jelentésüket. Nem gyertyával, hanem égősorral díszítjük a fát, inkább szaloncukorral öltöztetjük mint magunk által készített más díszekkel. Csak ritkán aggatunk rá almát és a tetejére is inkább süvegszerű, csúcsdísz kerül, mint fényes, csillag alakú dísz. A hagyományaink megváltoztak: a gyerekek nem járnak házról házra a misztérium játékukkal és nem köszöntik karácsonyi énekekkel a ház lakóit.
A sokféle és különböző eredetű szokásaink és jelképeink folyamatosan változnak, ám a karácsony lényege nem: ez a szeretet ünnepe, ami a haragosokat kibékíti, a családokat összehozza, békét és nyugalmat hoz a Földre. Még ha ehhez nem is a csillagdísz mutatja a fenyőfa tetején az utat.
