Magyar konyha – a kezdetek

A magyar konyha jellegzetes ízvilága semmi mással össze nem hasonlítható. A sajátos ősi hagyományokat továbbfejlesztette és gazdagította a történelem során. Sok vihart megélt évszázadok kötötték össze más népekkel sorsunkat és életmódunkat, az évszázadok során rengeteget átvettünk más nemzetek szokásaiból ételeiből, mégis egyedivé fejlődött a magyar konyha. De menjünk vissza az időben, hogyan kezdődött, melyek voltak a honfoglalás kori magyarok ételei?

Bográcsban, szabad tűzön készítették általában ételeiket őseink
Bográcsban, szabad tűzön készítették általában ételeiket őseink
(Magyar konyha I.)

Nomád életmódhoz nomád ételek

A folyamatosan vándorló, pusztáról pusztára költöző életmód évszázadokon át meghatározta népünk életvitelét, táplálkozási szokásait. Őseink gulyákat, juhcsordákat, méneseket terelgettek magukkal a vándorlásaik során, hússzükségleteik kielégítésére. Fontos italuk és egyben fehérjeforrásuk volt a kancatej, amelyből a kellemesen savanykás ízű, enyhén alkoholos kumiszt erjesztették.

Bölcs Leon (866 – 912) a Bizánci Birodalom császára – egyebek mellett – ezt írja a magyarok vándorlásairól:

Követi őket a lovak és barmok sokasága, részint élelem és tej nyerése végett, részint hogy nagy sokaságnak képzeljék őket.

Bográcsokban készítették ételeiket a szabad tűz mellett. Ebben puhították a húst, különösebb fűszerezés és sózás nélkül, hiszen utóbbihoz csak ritkán jutottak.

A húsok nyílt tűzön, parázson sültek. Eleink ismertek és használtak tartósító eljárásokat: cserépedényekben, zsírban tárolták a sült húst, gyakran megfüstölték, vagy ledarálták, mert észrevették hogy így tovább fogyasztható.

Fogyasztottak mézet és fűszeres borokat, erjesztettek mézsört is.

A vándorlások korában az étkezés elsősorban a létfenntartást szolgálta, különösebb gasztronómiai élményt nem nyújtott. Az csak a letelepedést követően – az itt élő népek szokásait, ételeit is átvéve – később következett be. (Folytatjuk)

Scroll to top