A magyar az a szó, mely életünket, nemzetünket, hazánkat meghatározza. Számtalan közmondásunk, szólásunk forog e szó körül, mindannyian tudjuk például mit jelent az, hogy magyar ember ha eszik nem beszél! De melyek a legfrappánsabbak és mit is jelentenek tulajdonképpen?
A szólások, közmondások némelyikét csak meghatározott tájegységen használják, vagy esetleg már ott is elfelejtették őket, ahol régebben használták. Közreadásukkal segítünk megismerni – felidézni – őket.
A magyar szavunk a szólásokban, közmondásokban
- Magyar anya szülte. A derék, bátor emberre használták ezt a régi szólást.
- A magyar embernek vásár után jön meg az esze. Azaz ha megvett valamit, akkor jön rá, hogy mégsem kellett volna, azaz utólag jön meg az esze, de akkor már a legtöbbször késő!
- Ha szépen kérik, a magyar az ingét is odaadja. Azaz a magyar ember a saját kárára is jószívű, eszerint a régies szólás szerint.
- A magyarnak elég egy horkantás. Indulatos, hirtelen haragú, semmisége miatt is képes felkapni a vizet.
- Ha magyar kenyeret eszel, becsüld a magyart! Azaz aki itt kap valamit Magyarországon, az becsülje meg Magyarország népét! Régies szólás, de időszerű, amikor ennyi idegen özönlik az országba!
- Könnyű a magyart lóra ültetni, de nehéz leszállítani! A magyar ember hirtelen haragú és nehéz lecsendesíteni a régies szólás szerint.
- Magyarnak a kutyája se örömest veretteti magát. Azaz nem viseli el, nem tűri, ha bántják.
- Sírva vigad a magyar. Bármennyire örül, mégis kerül az örömébe bánat.
- Rettegni, félni nem tud a magyar. A gyávaság nem magyar tulajdonság.
- Nyelve hegyén hordja a szívét a magyar. Ami a szívén, az a száján, azaz szókimondó nép a magyar.
Valóban ilyenek lennénk mi magyarok, ahogy azt a zömében régies szólások leírják?
