
Van, hogy beválik az edzőváltás, van úgy hogy nem. Mivel az egész csapatot nem lehet elküldeni, így egyszerűbb bűnbaknak kikiáltani az edzőt a csapat gyenge szereplése miatt.
A magyar válogatott esetében Dárdai Pál szövetségi kapitányi kinevezése olyasmi volt, mint amikor valaki tizenkilencre lapot kér a kártyában. Egy súlyos kudarcként megélt Észak-Írország elleni hazai vereség után Pintér Attilának távoznia kellett posztjáról és elkezdődött a kapitánykeresés. Több hazai és külföldi jelölt szakember közül az MLSZ választása Dárdai Pálra esett. Arra az edzőre, aki addig egy percig sem volt felnőtt csapat mellet és hiányzott(zik) a Pro-licence is.
Sokan talán kételkedtek benne, de Dárdai csattanós választ adott a kétkedőknek az eredményeivel, a hozzáállásával és a habitusával. Neki köszönhető, hogy most már nem egy kézlegyintéssel intézzük el, ha válogatott meccs közeleg, hanem abban a reményben ülünk be a stadionba – vagy a képernyő elé – hogy van esélyünk egy jó eredményre, a csapatunk nem feltartott kézzel lép a pályára, tartása, stílusa van.
A Hertha BSC idei mindkét mérkőzését elveszítette, és a bajnokságban kieső helyre került. A vezetőknek lépnie kellett, olyan edzőt kellett találniuk, aki képes a válsághelyzetben a megfelelő döntések meghozatalára és nem árt, ha ebben a nehéz helyzetben van némi kötődése a klubhoz. Így eset a választásuk a csapat utánpótlásában dolgozó Dárdai Pálra, aki a magyar válogatott mellett bizonyította rátermettségét, és nem mellesleg a Hertha BSC történetének legtöbb bajnoki meccsen pályára lépett futballistája.
Válságmenedzser? Ha a Herthánál is megcsinálja, akkor egyértelműen az. Mi szurkolunk, hogy így legyen, hajrá Pali!
{adinserter 4}
Hertha Fanatikusok:
