A ludak által rútul elárult tours-i püspök történetét talán már mindenki hallotta. Ő volt az, aki a püspökké választása elől 371-ben a libaólba bújt, ám a ludak gágogásukkal elárulták tartózkodási helyét. Ő később mégis csak püspök lett, az őt leleplező állatokat pedig csak úgy emlegették ezután, hogy a Márton lúdjai. Savaria szülötte kalandos úton jutott el Franciaországba, ahol később szentté avatták és ahol halála után ellopták a holttestét!
Bizonytalan, hogy mikor született, Krisztus után 316-ban, vagy 317-ben, ám az biztos, hogy az ókori Róma Pannónia nevű tartományán átvezető fő kereskedelmi útvonal, a Borostyánút mellett épült városban, Saváriában (Sabariaban), a mai Szombathely területén látta meg a napvilágot.
Gyerekkorában nem nélkülözött Márton, apja katonatisztként szolgált, s harci tetteiért jutalomból Itáliában kapott birtokot, a család így ott telepedett le. Gyermekkora Ticinumban telt, ahol szülei akarata ellenére 12 évesen kérte felvételét a keresztények közé. Apja ezt nem hagyta annyiban és egy római rendeletre hivatkozva kierőszakolta, hogy 15 évesen lépjen be a hadseregbe, ahol négy év kiképzés után lett légionárius.
Szent Márton és a koldus
Végül a katonaságnak köszönhette, hogy Galliába (Franciaországba) küldték, ahol Amiensben teljesített szolgálatot. Itt történt az az eset, amit a történetírók úgy említenek, hogy Szent Márton és a koldus: farkasordító hideggel jött a tél Galliába, sokan megfagytak a nagy hidegben. Az amiensi légiós minden tartalék ruháját elajándékozta a szegényeknek, csupán azok a ruhadarabok maradtak meg, amit épp viselt. Egy napon hosszú szolgálatból éhesen, fáradtan átfagyva hazatérve didergő koldussal találkozott. Köpenyét kardjával kettéhasította és az egyik felét a koldusra borította. Másnap álmában Krisztust látta abban a köpenydarabban, amelyet a fázó koldusra terített. Krisztus így szólt a fiatal katonához: Márton, a hittanuló öltöztetett engem ebbe a köpenybe.
Márton keresztény útra tér
A római katona 339-ben, 22 éves korában keresztelkedett meg szolgálati helyén Amiensben, ahol még két évig szolgált a légió kötelékében. Ezután felkereste a szentéletű poitiers-i püspököt Hiláriust és felajánlotta neki szolgálatait. Hilárius megelégedésére tevékenykedett a hit szolgálatában, ezért a püspök szinte azonnal diakónussá akarta szentelni. Márton visszautasította az előléptetést, mivel egyelőre méltatlannak tartotta magát erre a tisztségre. Az egyházi rangfokozatok legalsó lépcsőjén kezdte szolgálatát és csak később vette fel a diakonátus rangot.
Hazatérés Savariába
Márton az írások szerint álmában arra kapott utasítást, hogy térjen vissza szülőföldjére, Pannóniába és ott hirdesse Krisztus igazságát. Szülei már előbb visszaköltöztek Saváriába, így hozzájuk költözhetett és édesanyját is megtérítette, meg is keresztelte az egykor a szombathelyi Domonkos templom előtt álló kút vizével. A kút helyén ma Rumi Rajki István Szent Márton szobra áll.
Apja élete végéig pogány maradt.
Tours püspöke
Rövid itáliai hittérítői kitérő után ismét Galliában kötött ki, ahol kezdetben remeteéletet élt, és Ligugé városa mellett hívőket gyűjtött maga köré, akiket azért tanított, hogy minél többen hirdethessék a kereszténység tanait.
371-ben az egyház elszakította szerzetesi közösségéből: Mártont lúdjai segítségével Tours városának püspökévé választották. Magas egyházi rangja ellenére továbbra is egyszerű életmódot folytatott.
Az ellopott holttest
A fotó illusztráció! Forrás: Pixabay.com
Márton püspök életét csodák sora kísérte: gyógyíthatatlan betegek talpra állítása, halottak feltámasztása, ördögtől megszállottak megszabadítása volt a bizonyítéka az ő isteni kiválasztottságának.
397. november 8-án Candesben, püspöki teendői közben érte a halál, melynek híre futótűzként terjedt el Gallia-szerte. A holttestét vigyázva őrizték, ám a toursiak az őröket kijátszották, és ellopták Márton földi maradványait. A Loire folyón csónakban vitték székvárosába, Toursba, ahol november 11-én temették el.
