Abban ugye mindenki egyetért, hogy a szervezetnek nincs szüksége az étkezések közti nassolásra. A nassolásnak legtöbbször semmi köze az éhségérzethez, csak azért eszünk, mert így szoktuk meg, vagy mert ezt láttuk a szüleinktől. Apu chipset eszik meccsnézés közben, anyu csokit majszol a kedvenc tv-sorozata alatt, a moziban pedig már eleve családi adag, azaz vödörnyi kukoricát veszünk, amit a középen ülő apu öléből majszolunk a film alatt. De miért alakultak ki ezek a szokásaink?
A nassolás marketingje igen összetett dolog. Az hagyján, hogy a gyártók mindent elkövetnek termékeik népszerűsítéséért, érthető, ha a kereskedők pont a pénztár mellé rakják a nassolni valót, de a családon belül mi magunk is arra vagyunk hangolva, hogy a nassolást népszerűsítsük.
Egy egyszerű példa: ordít a gyerek, fogalmunk sincs mi a baja, de megpróbálunk egy darab babapiskótát a kezébe nyomni, hátha attól lenyugszik. Amint a gyerek nagyobb lesz, már azért fog hisztizni, hogy adjunk neki csokit, fagyit, vagy azt a nassolni valót, amire épp rászoktattuk. Ergo nem biztos hogy a baba minden problémájára a kaja a megoldás.
Felnőtt korban a vendéglőkben azt látjuk, hogy a pogácsa, vagy hasonló sós, száraz sütemény, vagy a bárokban a sós mogyoró már eleve kinn van az asztalon. Joggal gondoljuk hát magunk is, ha vendég érkezik hozzánk, akkor elő a ropit, a chipset és a hasonlókat! Pedig a vendéglők csak egy egyszerű marketing fogással a szomjúságot idézik elő a fillérekért kínált sós aprósüteménnyel, még ha úgy is tűnik, milyen figyelmesek a vendéggel.
Ha stresszhelyzetbe kerülünk, képesek vagyunk arra is evéssel reagálni. Van aki rágyújt, van aki iszik és van aki szinte megállás nélkül eszik. Ezekben az esetekben elsősorban a stresszhelyzet megszüntetése jelenthet megoldást a problémákra.
Számtalan példa van még arra, hogyan népszerűsítjük mi magunk a nassolni valókat nap mint nap. Csomagolunk a gyerekeknek, mert a suliban már nem kap ilyet, nyaraláskor csoki és chips (no és a cukros üdítő) a hosszú úton a menü a kocsiban, stb.
Térjünk vissza a gyerekkorhoz. Próbálta már valaki a gyerek megszokott csokiját mondjuk almára cserélni?
Most hagyd a csokit, egyél inkább egy almát!
Szerintem veszett fejsze nyele, mert nem a nassolás van berögzülve a gyerekbe, hanem a nassolás+csoki.
Mi lehet a megoldás?
Ha a nassolás kezelhetetlen méreteket ölt, az elmaradt nassolni való miatt valaki ijesztően kezd viselkedni, akkor feltétlenül forduljunk szakemberhez, aki elsősorban a háziorvos, vagy kimondottan táplálkozási szakember legyen.
