Az esztendő kilencedik havát, a novembert szokás Szent András havának nevezni annak ellenére, hogy András neve napja csak a hónap utolsó napján jön el. Régen a karácsonyi időszak közeledtét jelentette ez a nap, a csendes várakozás kezdetét, mellyel a szent ünnepet, a karácsonyt várták őseink. Csak egyfajta ünnepséget lehetett ezután tartani az esztendőben karácsonyig: a disznótort.
A háznál nevelt disznó levágását, feldolgozását és az azt övező külsőségeket nevezzük hagyományosan disznótornak.
A disznóvágás régen igazi ünnepnek számított, összehozta a családokat, a rokonságot. Volt aki a vágás során segédkezett, volt aki csak kóstolót kapott a friss húsból, a sonkából, kolbászból. Az ínyencek azt mondják, hogy olyan finom resztelt májat, vagy sült húst nem lehet készíteni másból, mint a frissen levágott disznóból. A disznóvágás mindig az áldomással kezdődött: a böllér és a segédek pálinkával koccintottak a munka megkezdése előtt.
De hogy jön ide Szent András, van-e valamiféle összefüggés a személye és a disznótor között? Olyan, mint amilyen például Szent Márton és a lúdjai között létezik. Ki volt Szent András?
Szent András a tizenkét apostol egyike volt, Péter testvére. Évekig járt együtt Jézussal, hallgatta tanításait, majd a Föltámadás után a keresztény tanokat hirdette, csodákat tett, betegeket gyógyított és a bűnösökért imádkozott. Végül „X” alakú kereszten szenvedett vértanúhalált. Ezt a keresztet „andráskeresztnek” hívják azóta is, talán emlékszünk a vasúti átjárók előtti KRESZ táblákra…
Szent András apostol személye és a disznóvágás eseménye között azonban közvetlen összefüggés nincs, csupán a november 30. dátum köti össze őket. A népi hagyomány még ma is sokszor „Disznóölő Szent András” napjaként emlegeti a hideg idő beálltának kezdetét.
Van ahol még ünnep a disznótor? Természetesen van!
