Egy csőtörés és elhárítása nagyon sok kellemetlenséggel és bosszúsággal, sokszor anyagi megterheléssel is jár, amit elkerülhetünk, ha a vízvezetékek szerelésénél körültekintően járunk el. Megmutatjuk, mikre kell odafigyelnünk.
Nem mindegy, milyen csövet használunk
Jelenleg vízvezetéket háromféle csővel szerelhetünk: acél, műanyag és rézcsővel. Mindhárom rendelkezik pozitív és negatív tulajdonságokkal, ezért érdemes körüljárni a témát. Korábban szinte mindenhol acélcsöveket használtak, mára azonban elveszítették népszerűségüket, mivel ivóvíz biztosítására nem a legoptimálisabbak. Ezeket fokozatosan felváltották a rézcsövek, amelyek lehetnek lágy és kemény rézcsövek. A rézcsövek előnye, hogy hosszabb ideig használhatók, mint az acélcsövek, és megjelenésük esztétikusabb, mint az acélcsöveké (ez elsősorban a fűtésszerelésnél számít).
A műanyag a vízszerelés területén is teret hódított, több típusát is alkalmazzák a vízszerelésben. A műanyag csövek nagy előnye, hogy nem korrodálódnak, könnyen kezelhetők és szintén hosszú élettartammal lehet számolni az esetükben. A vízvezeték szerelésben a jelenleg legelterjedtebb megoldás az ún. ötrétegű csövek alkalmazása, amely öt rétegből épül fel (polietilén, kötőanyag, alumínium, kötőanyag, polietilén). Emiatt nagyon jól terhelhető, könnyen kezelhető, hosszú élettartammal bír és olcsó is.
A kivitelezés
A vízvezeték szerelés esetében a legnagyobb problémát talán az jelenti, hogy a falba rejtjük őket, emiatt nehéz a későbbi csőtörés helyének meghatározása és a hiba elhárítása is. Ugyanakkor a vízcsövek látványa a falakon kívül nem esztétikus, ma már a fűtéscsöveket is egyre inkább igyekeznek a falban elvezetni, eltüntetni őket szem elől. A falba építés miatt nagyon fontos, hogy mielőtt befalazzuk őket, helyezzük üzembe, és így kiderülhetnek az esetlegesen fennálló szivárgások, pontatlan illesztések. Ezt csak nyomáspróbával tudjuk kideríteni, amit a szakemberek minden esetben el kell, hogy végezzenek. Ha a fennálló hibákat elhárítottuk, és több hibát már nem látunk, akkor kezdődhet meg a vezetékek befalazása.
A későbbiekben ennek ellenére is előfordulhatnak meghibásodások, elsősorban a csövek illeszkedési pontjainál, a tömítéseknél vagy a forrasztási pontoknál. Ezt a hibát elkerülhetjük, ha a falakban, ahol lehet, toldás nélküli csöveket használunk.
Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy a vízvezeték-szerelés nem az a szakma, amit bárki meg tud otthon csinálni, kifizetődő lehet, és elkerülhetjük a későbbi bosszúságokat, ha vízvezeték-szerelő szakembert hívunk a szakmunka elvégzésére. Lehet, hogy most többe kerül a szakember által végzett munka, ám a későbbiekben sokkal többe kerülhet egy nem megfelelően elvégzett munka hibáinak a kijavítása.
Ha felmerül a probléma
Vagyis csőtörésre gyanakszunk, akkor először is meg kell győződnünk róla, hogy valóban csőtörésről van-e szó vagy csak szivárog valahol a víz. Ehhez nézzük meg a vízórát úgy, hogy minden végfogyasztót elzárunk, és ha pörög az óra, akkor valahol tényleg szivárgás lesz. Legtöbbször a WC-tartály a bűnös, ha meghibásodik a szelepje, akkor észrevétlenül engedi a vizet folyamatosan, ami jelentősen megnövelheti a vízfogyasztásunkat. Ez azonban a kisebb probléma, hiszen, ha fény derül a probléma okára, könnyen megoldható. Nehezebb a helyzet, ha a falban van csőtörés, ilyenkor elkerülhetetlen a bontás. A pontos helymeghatározásra ma már léteznek műszerek, amelyek kimutatják, hogy hol van pontosan a csőtörés helye, így minimális bontási és falazási munkával megszüntethető a probléma.
{adinserter 4}
